A Nomarik Földjén - Az Üldözöttek 2. Fejezet

Bemennek a házba és Deshana valami reggeli félét kezd készíteni nyúlból meg madártojásból.

-Ti mióta éltek ebben az erdőben? - kérdezi Reina.

Deshana gondolkozott, hogy elmondja-e, de aztán úgy dönt kicsit szépít a számon.

-8 éve.  – mondja végül.

-És milyen gyakran jártok ki? - teszi fel a következő kérdést Reina.

-Évente párszor.-  jön rá a válasz a lánytól. Néha nekik is ki kellett mozdulni informálódni és különböző dolgokat beszerezni, amiket az erdőben nem tudtak.

-Az nem túl sok... - gondolkozik el Reina.

-Miért, te merre vándoroltál már eddig? Mióta vagy úton? Miért? - sorozza meg kérdéseivel Deshana az utazót.

-Már több helyen is jártam...eddig ez az egyik leggazdagabb ország. - válaszolja.

- Cö - hallatszódik a méltatlankodás a szoba másik feléből, Maxre-től. - Úgy érted, itt a leggazdagabb az uralkodó család.

-Úgy ám... ráadásul ebben az országban nem sokat költenek háborúkra, valamiért a többi ország nem meri megtámadni. - ezen elmereng pár pillanatig, aztán folytatja - Eddig azt vettem észre, hogy az emberek is boldogok, bár ki tudja...ugyanakkor...itt nem sok Nomarit láttam...

-Szerintem egyet se. - mondják egyszerre az ikrek.

-Téves! - vágta rá Reina - Már több... - a szájához kapott.

-Már találkoztál párral? - Deshana.

-Egy párat láttam, de bujkáltak. - Reina.

-Itt ebben az országban? - kérdezte a lány - Merrefelé?

-Bizony. De nem mondom meg, megígértem. - emelte fel a mutatóujját.

-Akkor majd kiszedem belőled. - indul meg felé Maxre egy bicskával.

-Júj! Ezt a játékot ismerem!

-Ne, majd elmondja nekünk, ha rájön.-suttogja Maxrenek Deshana,  ahogy elveszi tőle a bicskát.

-Mégse játszunk? –kérdi végül Reina - De...tényleg nem mondhatom el, sajnálom. - egy pillanatra a mosolya nem tűnik olyan természetesnek az arcán, de aztán ismét felvidul. -Nem kell segíteni reggelit csinálni?

Eltelik néhány nap eseménytelenül, csak a szokásos mindennapi dolgok mennek, mint a vadászat, házjavítgatás. De eljön a pillanat - mivel közeledik a tél, olyan késő októberre járhat az idő – így lassan be kéne menni a faluba "vásárolni".

-Merre akarsz indulni? - érdeklődik Deshana.

-Amerre a szél visz! – hallatszik a felettébb önfeledt válasz.

-Kankunban voltál már? Az egy kisebb város,nem messze innen. – ajánlja neki Deshana.

-Hmmm... Ott még nem voltam... – gondolkodik hangosan Reina.

-Ha gondolod, eljöhetsz velünk. Van egy kis dolgunk ott. – ajánlkozik Deshana.

-Megbeszélve! – lelkesedik fel Reina - Egyébként...a bátyád csak miattam nem mosolyog, vagy amúgy se szokott? O.o

-Is-is. – válaszol őszintén Deshana.

-Kyáá! Úristen egy pók van a válladon! –sikolt fel Reina.

Deshana megrémül és próbálja lerázni. Ezalatt Reina előrántja a kardját.

-Megmentelek! – kiáltja védelmezően Reina.

Maxre pont akkor lép be a házba és azonnal kicsavarja a kezéből a kardot.

-Befogadunk és hálából ránk támadsz? Kitépem a szíved! - csillan fel egy őrült szikra Maxre szemében.

-Nnnyaff – nyögi Reina - A pók is a rokonod volt? És amúgy is... - komolyan nézett pár pillanatig Maxrére, mondani akart neki valamit, de Maxre félbeszakította.

-Takarodj innen! Nem érdekel, ha eltévedsz az erdőben, de itt nem maradsz tovább! – kel ki magából.

-Maxre! Csak egy pókot akart leszedni rólam. Ne aggódj már annyira. – kel Reina védelmére Deshana, aki erre elengedi Reinát.

-Hagyd csak... bizalmatlanság fél egészség. – mondja Reina.

- Szóval komoly is tudsz lenni, nem csak egy hebehurgya gyerek. - Maxre.

-Hebehurgya? – veszi  fel ismét a lökött stílust Reina - Hány éves vagy te, hogy gyereknek mersz nevezni, kölyök?

-22. - húzza ki magát büszkén Maxre.

-Szemtelen kölykök! Így beszéltek az idősebbekkel? Hmph! – jön a sértődött válasz.

Erre az ikrek csodálkozó fejet vágnak.

-Szerény személyem 25 éves, hívhattok úrnőmnek, vagy felségnek is. – folytatja Reina - Csak, hogy tudjátok, az én falumban nem kis büntetés járt azért, ha szemtelenül viselkedtek a nálatok idősebbekkel. Titeket már rég tigrisek elé löktek volna egy bicskával. Nekem is csak szerencsém volt annak idején... hogy az a tigris az egyik barátom volt...

-Fantasztikus, legalább megtudtuk, hogy mégiscsak egy barbár vagy – szakítja meg Maxre a szóáradatot.

-Nem is akármilyen! – büszkélkedik Reina.

-Gratulálok, büszke lehetsz magadra. – veti oda Maxre.

-Köszönöm! Ezt tőled bóknak veszem. - Reina.

-Mindegy! Deshana, készítsd össze a holmikat! 1 óra és indulunk, addig kiszellőztetem a fejem. – fordul Deshana felé Maxre. 

-Rendben. - mondja Deshana és elkezd sürögni-forogni. Az erdőben töltött hosszú évek alatt szépen visszanőtt a haja, hosszabbra, mint kiskorában volt.

Ezalatt Reina szó nélkül leül fényesíteni a kardját. Deshana elmegy, hogy egy szájkendős ruhát vegyen fel, rá pedig olyan köpenyt, aminek van kapucnija is. Ezt a ruhát használják, ha „vásárolni” mennek, mivel ez mindent takar - arcot,hajat, szagot-.

-Ennyire hideg van kint? – kérdi furcsa tekintettel Reina.

-Öhm… igen. Hidegek az éjszakák.- válaszolja Deshana. - Csak estére fogunk beérni a faluba és ha elválunk, szeretnélek megkérni, hogy ne beszélj arról senkinek, hogy ebben az erdőben laknak.

-Ez az erdő lakatlan! Miről beszélsz? – kérdi mosolyogva Reina.

Erre Deshana is elmosolyodik.

-Akkor jó. -szól és pakol tovább.

Reina kimegy a ház elé. A kard fényezésével készen van. A nap éppen lemenőben, a fák koronáját ezerszínűre festi, ahogy a sok színes falevelek más-más színként világítanak a napsugaraktól. Pár pillanatig a látvány hatása alá is került.

-Nem kéne mégiscsak reggel indulnunk? – gondolkodik hangosan Reina.

-Nem, semmi gond.Mi SOHA nem tévedünk el. – hessegeti el az aggodalmát Deshana.

-Nem azért. Így hogy vásárolunk be? – kérdi Reina.

Maxre is visszatér, átvedlik gyorsan ugyanolyan ruhába, mint Deshana. Most az arcuk még látszódik és mivel Deshana feltűrte a haját, nagyon jól látszik,hogy ikrek.

-Mindig nyitva van valami üzlet, még ilyenkor is.- válaszol Reina kérdésére Deshana.

-Hmmm...ez igaz... - nézi őket Reina, de nem tesz semmi megjegyzést.

Végül elindulnak és csak mennek és mennek és mennek. Reina már teljesen belekavarodott, akkor se tudna visszamenni a faházhoz, ha akarna. Direkt ilyen kacskaringós úton vezetik Reinát az ikrek.

-Amúgy... Azon gondolkodtam, hogy... az arcotok egyforma, de az illatotok is? O.o – szólal meg Reina megtörve a csendet.

-Mit érdekel téged az illatunk? - válik rögtön harapóssá Maxre.

-Csak mert hasonlítunk, még nem vagyunk ugyanolyanok. – közli Deshana.

-Mégis mivel foglalkozol te a vándorlás során? - teszi fel Deshana a kérdést, ami mindkettejüket érdekli.

-Testőrködöm. Általában, de sok mindennel foglalkozom, hogy pénzt szerezzek.- jön a válasz.

-Elég szószátyár vagy. Hogy lehet így bárki titka biztonságban nálad? – teszi hozzá Maxre.

-Sokan mondták már ezt, de eddig nem sok titkot fecsegtem el. – nyugtatja meg Reina.

-Tehát volt olyan, amit elárultál - mondja önelégülten Maxre. - Biztató...

-Maxre, ne piszkáld már folyton.- szidja le Deshana.

„De ez egy ember! Hogy bízhatsz meg benne, Deshana?” szól telepatikusan Maxre.

„De ő olyan másnak tűnik, nem? És azt mondta, már találkozott más nomarikkal.” hallja Maxre a választ a fejében.

„Akkor se bízok benne.” – zárja le Maxre a vitát.

Megérkeztek a városka előtti emelkedőhöz.

-Jó kis helynek tűnik – néz körbe Reina.

-Innen már boldogulsz magad is.- morogja Maxre,  azzal elindul balra, Deshana meg utána. De a lány legalább még int egyet búcsúzóul.

-Nekem is be kell vásárolnom az út előtt, hé! - megy utánuk, de az ikrek elég gyors tempóban haladtak és a város labirintusába beérve sikerül lerázniuk Reinát.

„Micsoda egy pióca. Még jó, hogy nem akarja végignézni ahogy lopunk!” – mondja telepatikusan Maxre.

„Mindegy. Melyik felét kéred te? Az élelmiszereket vagy a többi felszerelést?” – kérdi Deshana.

„Az enyém lesz az étel.” - választ Maxre.- „Oké, akkor 2 óra múlva, a közösségi ház tetején. Ne késs!”

„Nem fogok”- nyújtja ki a nyelvét Deshana.

Szétválnak és ki-ki megy a maga dolgára. Deshananak kabátokat, pokrócokat, ruhákat, edényeket stb kell beszerezni. Természetesen a legelőkelőbb házba megy be, szegényektől nem lopnak.

Reina meg eltévedt, mivel túlságosan figyelt egy bizonyos dologra így szem elől vesztette az ikreket. De nem esett pánikba.

-Basszus! A labirintusoknál van az, hogy mindig jobbra kell menni? O.O – kérdi magától és befordul jobbra.  Hirtelen vele szemben egy nomari üldöző mutáns dög vicsorog. - Kutyaszerű lény, mégse emlékeztet az állatra semmilyen szempontból. - Mivel Reina az ikrekkel lakott pár napig, a szaguk egy kis része ráragadt. Emiatt pár pillanattal később, izgatott sikítozás hallatszik és Reina  menekülni kezd. Sötét van, így nem sokat látott a dögből. Egy ideig rohangál és egyre jobban élvezi, de egyszer csak zsákutcába téved. Megfordul és elkezd rohanni a dög felé. Éppen odaér hozzá, amikor egy szaltóval átugrik felette majd fut tovább míg végül megtalálja a kijáratot. Ott megáll, a "kutya" beéri, mire Reina  a dög orrára csap az meg pár percig elveszti a szaglását és megzavarodik. Így Reina mehet tovább az útjára. Egyébként ezekkel a dögökkel katonák járnak, mert ugye mást is megtámadhatnak épp, nem csak nomarikat, ha nincsenek fegyelmezve. Pont ez történt, mert  a dög megérezte a szagot és otthagyta a katonát, az meg hiába kereste.

Eközben Maxre simán összelopkod csomó száraz, eltarolható élelmet. Deshana meg a nagy pakolászás közben nem veszi észre, hogy egy kislány jött le a hallba gyertyával.

-Maga meg mit keres itt? - kérdi a kislány nyávogós hangon majd a választ meg se várva elkiáltja magát -Anyaaaa, apaaaa! Tolvaj van a házbaaaaan!

Elkezdenek feloltódni a lámpák, a ház életre kel. Deshana  gyorsan odarohan az ablakhoz és kidobja a 3 hatalmas zsákot aztán pedig rajtuk landol. Hiába puhák nagyjából a zsákok, azért beverte az oldalát az egyik edénybe emiatt kicsit sántikálva tud csak futni , miközben a lakók bambulnak utána.

Ahogy a sötét sikátorokban mászkál a zsákokkal, egyszer csak morgást hall. Reina úgy rázta le a dögöt, hogy az pont útba essen Deshanának.  A dögöcske vicsorogva lépkedni kezd felé, ő meg gondolkodik, hogy mi legyen. Kiskora óta nem találkozott ilyennel,  csak a bátyjával gyakoroltak, hogy mit kéne tenni ilyen helyzetekben. Lepakolja a zsákot, kitépi pár hajszálát, amik tollakká alakulnak  és elkezd valami furcsa nyelven beszélni mire a tollak fényleni kezdenek és felveszik az alakját. Más szóval egyszerre két Deshana van, és mindketten elkezdenek rohanni, csak 2 különböző irányba. A szörnyike a klónt üldözi, szerencsére, annak erősebb a szaga , úgyhogy Deshana gond nélkül megszökik előle és megy találkozni Maxreval. 

A klón csak rohan, annyira nem gondolkodik, és berohan a főútra,  ahol a kocsmában ott van egy nomari vadász-királyi megbízott-banda. Akik bentről látják a szörnyet, ahogy üldözi a klónt és aztán egyszer csak puff, a klón visszaváltozik tollakká, ami aztán porrá foszlik. Reina is a főúton sétálgat véletlenül. Mivel tudomást szerzett arról, hogy él itt egy ilyen "korcs" és meglátja amint épp "menekül Deshana" a dög elől, először csodálkozik, de hamar észbe kap. Megismétli azt a trükköt, amit korábban,  így a kutya elveszti a szaglását, újfent...  Mire odaér ez a banda Reiánt már nem látni.

-Egy mocskos nomari ólálkodik a városban! – köpi a bandavezér.

-Ha bárki bármit tud, az most szóljon! – fenyegetőzik egy másik, ahogy körbenéz a városlakókon. 

-Ha segítenek neki, azért halál jár! – kurjantja egy harmadik.

-Francba, Deshana! Mit csináltál? – kérdi Maxre, mikor látják a tetőről a jelenetet.

-Semmit! Az a dög a semmiből termett ott! Valamit ki kellett találnom, mégsem változhattam át, hogy elrepüljek! – hozza fel a védelmére Deshana.

-Most már tudnak rólad! – aggodalmaskodik Maxre.

R észreveszi az ikreket a tetőn, amíg a katonák el vannak foglalva a porral, meg a döggel és fel is megy melléjük az épület melletti sikátorból.

-Nomarik vagytok? – szólal meg a hátuk mögött komoly arccal.

Majdnem leesnek a tetőről meglepődöttségükben.

-Hogy kerülsz ide? - kérdi a kelleténél hangosabban Maxre.

-A kérdésemre válaszolj! – szól hasonló hangszínben Reina.

-Nem vagyok köteles válaszolni rá! – morogja Maxre.

Reina előveszi a kardját.

-A válaszodon múlik, hogy mit teszek. – szól nyugodt hangon Reina.

-Há! Megmondtam neked, Deshana. Az emberekben –az emberek szót Maxre gyűlölettel mondja - nem lehet bízni.

-Ezt igennek veszem. – hallatszik Reina következő mondata.

Maxre és Deshana testtartása feszültté válik. Reina megindul az ikrek felé, de elsétál mellettük, le a tetőről, be a katonák közé. Időt kell nyernie, hogy az ikrek el tudjanak menekülni, akik ezt kihasználva így is tesznek.  Reina nem öl meg senkit, csak a kard lapjával leüti őket.

Maxre viszi a hátán a Deshanát - mert ő nagyon-nagyon gyors – Deshana pedig fogja a csomagokat.

 A harcnak vége, csak Reina maradt talpon és bár az ikrek már rég lehagyták, megindul a menekülési útvonaluk felé. Tudja, hogy reménytelen utolérnie őket, hacsak nem önszántukból várják meg, mégis rohan. A faluból az erdőbe érve valaki hirtelen elkapja és nekiszorítja egy fának.

-Maxre,ne olyan durván! –szól aggódva Deshana.

A fiú gepárdéhoz hasonló fülei még látszódnak.

 

-KI VAGY TE? - ordítja Reina arcába.

Ha a nomarik nagyon fel vannak dúlva érzelmileg, néha előjönnek az állati jellegzetességeik. Reina elsőre megijed, de felismeri a hangokat.

-Ostoba kölykök! – kezdi - Mostmár rájöttek, hogy nem szellemek tanyáznak az erdőben, és az egészet felégethetik, ha titeket nem találnak meg! Ha előbb elmondjátok, már rég úton lehetnénk a Nomarik falujába!

-Nem versz át minket. – mondja Maxre összehúzott szemekkel. – Véletlen, hogy pont ma volt itt a dög, amikor már évek óta nem járt itt egy se? Nem hinném. A vadászbandáról nem is beszélve.  Amíg nem jöttél ,minden rendben volt. – majd pár másodpercig fürkészi Reina arcát.

-Csak nem nekik kémkedsz? Még most áruld el és akkor gyors halálod lesz! -morog és hegyes, hófehér szemfogai megvillannak.

-Képzeld el, a király parancsot adott ki, hogy járják a városokat, túlélők után kutatva! –válaszol Reina-Ha esetleg használnád azt a csepp agyad, rájöhetnél, hogy nem velük vagyok!

Reina kezd kissé lenyugodni és már nem kiabál.

-Gyertek velem.- még halkabban beszél Reina. - Ha nem bízol bennem, és véletlenül csapdába csallak, megengedem, hogy megölj. Nem fogok ellenállni.

-Akkor már túl késő lenne. – mondja Maxre gyanakvóan. - Bizonyítsd be! Dobd le az összes páncélod és fegyvered. Ha csak egy gyanús mozdulatot látok, véged.

-Jól van... – egyezik bele Reina és elkezdi levenni a páncélját.

Deshana ezalatt hátrébb hiperventillál, mióta látta azt a sok hullát kiskorában, kicsit kikészül ha valami veszélyes történik.

-Maxre... Maxre. - szólongatja a bátyját, aki erre odaugrik hozzá, Deshana pedig belecsimpaszkodik. Maxre nyugtatóan átöleli és simogatja a fejét.

-Nem hagyom, hogy bajod essen. Soha többé. – suttogja a húga fülébe.

A  páncél egy-egy darabja tompán puffannak a földbe és kicsit be is nyomják azt. Reina páncélja alatt egy top féle van, és egy rövidnadrág, így szabadon van a hasa, és a háta egy része.

-Kész. – mondja majd körbefordul. A háta alján látszik több sebhely nyoma, ami feltehetőleg a top alatt folytatódik.

-Kiélvezkedted magad, perverz? – kérdi.

Maxre végigméri.

-Nem érdekelsz. Azokat hogy szerezted? – utal a sebhelyekre.

-Mi közöd hozzá?- veti oda Reina.

-Te már tudod a titkunk. – jön a válasz. -Itt az ideje, hogy te is elárulj egyet a tieid közül.

Deshana jobban lesz és összeszedi magát, már tud a párbeszédre koncentrálni.

-Ami titeket érint, az annyi, hogy vándorutaim során Nomarikat gyűjtök össze, és elviszem őket bizonyos falvakba, hogy nehogy bántódásuk essen. Ha többen vannak, meg tudják védeni egymást. – osztja meg velük Reina.

-Vagy egyszerre többet is könnyen meg lehessen ölni – szól gúnyosan Maxre.

-A sebhelyeim a múltam részei, azokról nem vagyok köteles beszámolni. – teszi hozzá Reina. - Ha úgy veszed, lehetséges, de nem csak egy falu van. Segítséget kérhetnek más falvakból. És vannak körülöttük emberek is, akik segítik őket. Nem minden ember gonosz, ahogy a Nomarik közül se mindegyik jó.

-Nincs rossz nomari, csak olyan, aki jogos bosszút követel. – vág közbe Maxre.

-De sajnos van. – mondja szomorúan Reina - Ti nem tudhatjátok, akik már több, mint 8 éve itt éltek az erdőben, alig ismerve a külvilágot.

-Hát akkor mesélj! – követeli Maxre.

Eközben a városban minden házat feltúrnak, hogy bújtat-e valaki nomarit, a hely pedig egyre zajosabbá válik.

-Nincs idő mesélni, a katonák bármikor erre jöhetnek, és mindennek vége! –mondja gyorsan Reina - Velem tartotok, vagy magatok boldogultok?

Info: A nomarik között az ikreket tartották a legveszélyesebbnek, a tisztogatások során ők voltak a fő célpontok, emiatt nagyon ritka egy nomari ikerpárt élve találni. Anomarik nagyon ügyesek attól függően,milyen faj keveredik a vérükben. Ha medve akkor erős, ha valami macskaféle akkor gyors és atletikus alkatok, ha teknős akkor nagyon okos és sokáig él.